“Pokoli menet volt, de megérte”

Interjú Tasnádi Istvánnal az Egy másik életben című filmje kapcsán a Papageno oldalán.

– Író vagy, de időnként rendezel is. Mikor van az, hogy nem adod ki az anyagot a kezedből?

– Először kényszerből rendeztem meg a darabjaimat, mert a kiszemelt rendező épp nem ért rá vagy külföldre költözött. Aztán rákaptam a dologra. Megéreztem, milyen jó közvetlenül a színésszel dolgozni, mikor a szándékaimat nem kell átvezetni egy szűrőn, hanem létre tud jönni egy valós párbeszéd, ami képes oda-vissza hatni.

– Első tévéfilmrendezésed, a MEMO az azonos című drámádból indult. Az Egy másik életben alapötlete is megvolt már más műfajban az íróasztalodban?

– A MEMO eredetileg forgatókönyvnek készült, csak azért írtam belőle tíz év után színdarabot, mert már lemondtam róla, hogy valaha is film lesz belőle. Aztán szerencsére mégis megvalósult. Az Egy másik életben alapötlete a társíró Veres Attilától származik. Egy bulin mesélte el és én egyből lecsaptam rá, hogy nincs-e kedve megírni együtt. Az a helyzet, hogy régebb óta járt a fejemben egy hasonló sztori a reinkarnáció detektálásról, de Attila alapötlete frappánsabb volt.

Az interjú a Papageno oldalán folytatódik