Tekintélyszemély kartonból – Interjú Tasnádi Istvánnal

Tasnádi István a Vörösmarty Színház felkérésére írt darabot Kartonpapa címmel, amelynek ősbemutatója 2018. február 9-én volt a székesfehérvári teátrumban. A klasszikus drámáról, a valóság és abszurd határáról és a kartonfigura szerepéről kérdezték a szerzőt.

Egy korábbi interjúdban nyilatkoztad, hogy a klasszikus drámaírás magányos foglalatosság. Ezt pontosan hogy kell érteni? Így volt-e ez a KARTONPAPA esetében?

I.: Többféleképpen dolgozom, a klasszikus értelemben vett drámaírás esetében van egy téma, amit az ember egyedül kibont és megír, a KARTONPAPA is így született. Szoktam úgy is dolgozni, mint például tavaly a Majdnem 20-ban, hogy egy alapötletből az adott társulattal közösen, színészi improvizációk alapján készül el a darab: én viszek jelenetajánlatokat, ők improvizálnak, azt én továbbírom. Így dolgoztam többször a Bárkában és a Krétakörben is, utóbbiak inkább színjátékszövegek, az előbbi pedig klasszikus értelemben vett dráma.

Tovább: Színház.org